AED
2007, Az Ady Endre Diákkör 50 éves emlékezete, Prágai magyar diákélet az 50-es évek második felében

2007, Az Ady Endre Diákkör 50 éves emlékezete, Prágai magyar diákélet az 50-es évek második felében, ERDÉLYI GÉZA

A jelzett időszakban Prágában számos magyar nemzetiségű főiskolás illetve egyetemista volt. A legnagyobb létszámú diákság a Cseh Evangéliumi Testvéregyház Teológiáján gyűlt össze. Egészen természetes, hogy 1955 nyarán, a nyári szemesztertől kezdve az a 28-30 hallgató intenzívebben kezdett el tájékozódni, a különböző egyetemeken keresve a magyar ajkú diáktársakat. Semmilyen komolyabb támogatás, vagy támpontunk ebbéli kezdeményezésünkben nem volt. Abból indultunk ki, hogy először a magyar nevű hallgatókat fogjuk megszólítani, reménykedve, hogy rajtuk keresztül további információkat kapunk és fokozatosan megbeszélünk, majd a későbbiek folyamán megszervezünk legalább alkalmi találkozókat.

Elindultunk hát társakat keresni a kollégiumokba és diákszállókra. A másik kiindulási pontunk az akkor még igen illusztris helyen (Vencel tér) lévő Magyar Kultúra Könyvesbolt kínálta lehetőség volt. Ide sokan betértek, különböző publikációkat, sajtótermékeket vásárolni. Fokozatosan sikerült nevekre és címekre szert tenni. A különböző internátusok és kollégiumok felkeresése folyamán meglepetések is értek bennünket, de ezekre számítottunk is, amikor magyar nevet viselő egyetemista társaink némelyike nem beszélt magyarul, ugyanakkor idegen nevű (szláv, német) hallgatókkal vehettük fel a kapcsolatot, mint magyarokkal. Természetesen ma bárki még inkább tudatában lehet annak, hogy a Kárpát­medencében ez gyakori, sőt egyre gyakoribb eset. Az 56-os forradalom idején, majd azt követően bizonyos szelekció folyt le, de a találkozások, beszélgetések nem szüneteltek, jóllehet nem sikerült szervezett formában azokat rendszeressé tenni. Egy-két látogatás erejéig a lehetőségeinket megbeszéltük a Pozsonyiakkal, de a szervezés kérdésében egy helyben topogtunk. Magyar hallgatókat, leginkább az orvosi és technikai karon találtunk, bár voltak a testnevelési főiskoláról, a jogi karról is és a már korábban Prágába költözőitek, vagy Prágában dolgozók között is találtunk magyar fiatalokat. Velük ismeretséget az ugyancsak Vencel téren található Budapest Vendéglőben köthettünk, ahová mi magunk egy-egy sikeres nagy vizsga után, szegény diákként és szolid körülmények között ünnepelni jártunk. Amennyiben sikerült, a közös hétvégi ebédet vagy vacsorát leggyakrabban a Mánes étteremben fogyasztottuk el. 1958-ban egyre erőteljesebben jelentkezett az igény klubbá szerveződni, a találkozásokat rendszeressé tenni. Ez azonban nekünk egyszerűen azon oknál fogva nem sikerült, hogy befejeztük a prágai tanul­mányainkat. Meglehet a sikertelenségben közrejátszott egy jó szervezői készséggel és képességekkel rendelkező személy hiánya is.

Tény azonban, hogy valami ígéretes mozgás már volt, viszont a siker – bizonyára kemény és kitartó munka után mások nevéhez fűződik. Azt azonban állíthatom, hogy nekünk is nagy örömünkre szolgált az AED létrejötte, és én személy szerint fontosnak tartom, hogy továbbra is fennmaradjon és működjön. Az egyházi közösségek mellett (Prágai Magyar Református Gyülekezet valamint a Prágai Magyar Római-katolikus Gyülekezet) az AED biztosítja a legjobb lehetőséget az ott tanuló, lakó magyar fiatalok egybegyűjtésére és összefogására. így alakulhat ki az a kívánatos, egészséges közösség és nemzettudat, amelyik mások megbecsülése mellett nem mond le önmagáról, hanem közösségépítő erőként ott és a szülő­földünkön inspirálólag a jövőben is a szülőföldtől távol, egymás erősítése és segítése rendkívül fontos feladat.

Rimaszombat, 2007márciusa

No comments so far!
Leave a Comment
happy wheels